19.-20.-21. Fejezet

 

19. fejezet

Fordította: Isabelle

 

Úgy tűnik, én vagyok az egyetlen, aki háborúzni akar, mert Kane azt teszi, amit már túl sokszor tett a kapcsolatunkban: húzza az időt.

– Akarod, hogy elvigyelek az állomásra?

– Lecsukni, mint egy ribancot piros magassarkúval.

– Lilah – köpi ki.

– Kane – harapok vissza.

– Megvédelek.

– Hagyd abba!

– Soha.

– Baszd meg!

– Később – mondja simán, kibaszott simán.

– Baszódj meg újra.– A mobilom zümmög, és ránézek egy üzenetre Houstontól: A szar annyi érdeklődést kavart fel, hogy itt szar eső esik. A polgármester is elvesztette a fejét. Neki is van saját szarsága. A sajtó az irodájánál van. Hol a pokolban van?

Kane-re pillantok.

– Utálom a politikusokat, és az apám is az egyikük.

– A polgármester?

– Az idióta? Igen.– Kikapcsolom a számítógépet, és Kane-nel mindketten felállunk. – Elfogadom a fuvart. És ahogy a titkos dolgodat intézed…

– Lilah…

– Te csak ne Liláh-zz engem azzal a kurva arrogáns, ingerült latin hangoddal. A végén még meghalsz – mondom, és megragadom a táskámat, becsomagolom a MacBookomat, és áthúzom a fejemen. – És akkor mi a francért költöztem hozzád? – Az ajtó felé indulok, de megállok előtte. – Azt hittem a múltkori este után, amikor elmentél – felemelem két ujjamat idézőjelet mutatva – „üzletelni”, hogy túl vagyunk a titkokon. Már mondtam neked, Kane. Minden tudok kezelni, túl tudom tenni rajta magam, csak azon nem. Az egyezségünk az oszd meg és uralkodj, nem pedig ez, bármi fene is legyen, amit most csinálsz.

Nem várok választ. Hátat fordítok neki, és elindulok az ajtó felé. Mire a lépcsőhöz érek, a nyomomban van, mint egy rohadt zaklató, ahelyett, hogy férfi lenne mellettem. És a pokolba is, nincs kedvem ehhez. Kit az előcsarnokban áll, és elé lépek.

– Miért van itt?

– Ma én vagyok az árnyéka.

– Nem kedvelem, Kit – mondom, és amikor Kane is csatlakozik hozzánk, hozzáteszem. – Tartsd meg magadnak.

– Kedvel engem, Lilah – érvel Kit. – Csak tegnap este morcos volt.

– Minden este nyűgös vagyok. Ha nem tud kijönni a nyűgösségemmel, akkor velem sem tud kijönni.

– Igaza van – mondja Kane.

Csörög a telefonom, és lenézek, látom, hogy Houston hív.

Felveszem a telefont.

–Már úton vagyok. Tulajdonképpen a bizonyítékokat akartam átfutni, ahelyett, hogy arról beszélgetnék, hogyan rejtsük el őket a nyilvánosság elől.– Leteszem a kagylót. Kit azonnal megszólal.

– Több mint egy éve vagyok ebben az épületben. Tudok segíteni. Látok dolgokat. Tudok dolgokat, amelyek segíthetnek.

– Megvettél. Már nem gyűlölöm, de maradjon itt. Dolgozzon az épületben. Derítse ki, hogy a fenébe jutott be a nőhöz. Mert ebben az épületben volt.

– Nem akarom, hogy ma erősítés nélkül maradj, Lilah – mondta Kane.

– Nem vagyok olyan bolond, aki visszautasítja az erősítést – válaszolom, és szembefordulok vele. – Néhány emberrel ellentétben én tudom, hogy mikor kell szembenézni egy veszélyes ellenféllel.

– Úgy tűnik, ma reggel nem tudod, mikor kell abbahagynod, Lilah. Kit jelenlétében itt lenne az ideje.

– Jay majdnem meghalt, mert hős akart lenni. Én nem vagyok veszélyben. Még nem. És Kit nem tesz jót neked. Ő nem ellenfél a Szellem ellen.

– De én igen.

– Mert te egy igazi vagány vagy. Igaz?

Megkerülöm őt, és az ajtó felé indulok. Néhány perccel később, egy terepjáró hátsó ülésén ülünk, Kit a volán mögött. Kane és én nem beszélünk. Semmit sem akarok mondani Kit előtt.

Egyértelmű, hogy Kane sem hajlandó beszélni Kit előtt. Ha ez a seggfej azt akarja feltételezni, hogy ő a világ Latin Királya és golyóálló, én nem tudom megállítani, és ezzel együtt kell élnem, ha úgy döntök, hogy vele élek. De a titkok, azok problémásak. Ők építik a falat köztünk, ami nem akar leomlani.

Elérünk az útra, ahol az őrs található, és a riporterek hadát találjuk ott.

– Starbucks egy sarokkal lejjebb – parancsolom, már régen kidolgoztam egy menekülési és behatolási tervet.

Kit megteszi, amit mondok, és leparkol a járdaszegélynél. Az ajtóhoz nyúlok, dühösebb vagyok Kane-re, mint gondoltam. El kell tűnnöm innen mielőtt ő is rájön, és Kit is. Kilépek a kocsiból és Kane követ, becsukva maga mögött az ajtót.

Szembefordulok vele, mire ő azt mondja:

– Ideállíttattam egy másik embert, hogy az árnyékod legyen. SMS-t fog küldeni, így el tudod érni, ha szükséged van rá. Nem fog semmit sem csinálni az utasításod nélkül.

Odalépek hozzá, és megbököm a mellkasát.

– A tétovázás baromság. Ne habozz, baszd meg! Nem erről van szó. Légy tökös, és mondd el, mit fogsz csinálni, és hidd el, hogy én még mindig veled leszek, amikor megteszed. Azt hittem, itt tartunk. Mert tudod mit, bármennyire is elbaszott ez az egész, bármennyire is elbaszottá teszel, az egyetlen vigaszom az a tudat, hogy míg Szellem egy gyilkos, te is az vagy. És mi vagyunk a legelcseszettebb pár a Földön.

Ezzel megfordulok, és elindulok, de nem a rendőrségre, hanem a Starbucksba. Mert szükségem van egy kibaszott fehér mokkára, mielőtt még egy férfival foglalkozom ma. És mégis, mikor odasétálok a pulthoz, egy pasas ajánlja fel, hogy felveszi az átkozott rendelésemet. Isten segítse őt, és Isten segítse Kane Mendezt, ha újra elkapom, amikor egyedül leszek vele.

És az Úr segítsen meg engem, mert egy FBI ügynök vagyok, aki csak azt akarja, hogy megöljön mindenkit, mielőtt ők ölnék meg őt. Sikerül leadnom a rendelésemet meglehetősen eseménytelenül, amikor a telefonom egy SMS-től rezeg, amiben az áll: Itt Zar. Kane embere vagyok.

Fintorogva ráncolom a homlokom. Zar? Zarnak hívják? Valakinek a szülei túl sok Mendez drogot szedtek, amikor kitöltötték a születési anyakönyvi kivonatot. Ez eléggé beteges. Drogok. Kane családja a drogokról szól. Láttam, hogy mit okoz a drogtúladagolás a halottakon keresztül. Letartóztattam dílereket, és soha nem gondolok arra, hogy Kane része ennek a világnak. Mert ő nem az. Fejben lenyugtatom magam. Ő az olajban dolgozik, és pokoli sok pénzt keres vele. Vége. De ő az, akivel a drogokról kellene beszélnem, amik ölnek és kimutathatatlanok.

Nem.

Nem ő az.

Beth az, aki most Európában van, és az orvosszakértői munkáját végzi ahelyett, hogy itt tenné, ahol lehet, hogy ő is Esernyős Ember áldozatává válna. Különleges felszerelése és mintái is vannak az áldozatok véréből, hogy megkapjam a válaszaimat. Figyelmen kívül hagyom az időzónát, és tárcsázom őt.

– Kérlek, mondd, hogy elkaptad – mondja. – Hallottam, hogy több áldozat is volt.

– Nem sikerült. Azonosítani kell a mérget.

– Rossz híreket kaptunk. Lefuttattam a mintákat. Nincs semmi.

Bárcsak ott lehettem volna, mert vannak dolgok, amiket most keresnék, amit nem tettem korábban, de beszéltem Melanie-val. Végigmegy a listámon a javaslatok listáján.

– Bassza meg!

– Igen, bassza meg.

Vágok egy grimaszt.

– Ne mondd ezt. Furán hangzik, amikor te mondod.

– Kávé Lola Love-nak!

– Jézusom – mormogom. – A férfiak ma az idegeimre mennek. Futtasd le újra a tesztet, Beth.

– Már háromszor lefuttattam.

– Próbáld meg negyedszer. Európában vagy. Hét órát nyertél, amit nem vesztegethetsz el. – Leteszem a telefont és beteszem a fülhallgatómat, mielőtt megragadom a kávém. Fel kell hívnom Kane-t, miközben a kezeimnek szabadon kell lennie, hogy kávét igyak, vagy lelőjek valakit, ha felbosszant. Kilépek és épp tárcsázni akarom Kane-t, amikor eszembe jut, hogy Houston tulajdonképpen azt mondja, hogy Kane-t megfigyelés alatt tartják. Nem hívhatom fel és kérdezhetem meg tőle, amit meg akarok, miközben lehallgatnak minket. Na jó, bassza meg. Akkor is megteszem.

Tárcsázom Kane-t.

– Azért hívtál, hogy bocsánatot kérj?

– Nem kérek bocsánatot seggfejektől.

– Azért hívtál, hogy bocsánatot kérj? – ismétli meg.

– Van olyan drog, amivel meg lehet ölni valakit, és a laboratóriumi tesztek nem mutatják ki. Ha te nem tudod, talán az a barátod, akit annyira kordában tartasz, tudja.

Hallgat egy pillanatot, ami tovább húzódik, és tudom, miért. Feltételezem, hogy ő a drogok szakértője.

– Elintézek néhány hívást.

– Zar küldött nekem egy SMS-t. Ki nevezi el a gyerekét Zarnak?

– Elfelejtetted a nevét?

– Nem.

– Senki sem.

Befordulok a sarkon, és grimaszolva nézem a híradós teherautókat.

– Ó, a munkám öröme. Mennem kell. – Leteszem a kagylót, és átvágok egy sikátoron, majd balra. Néhány perccel később a kávém elfogyott, pisilnem kell, és besétálok a kapitányság egyik oldalsó ajtaján. Végigmegyek egy folyosón, pisilek, majd besétálok az üres pihenőbe, ami az egyetlen módja annak, hogy innen a főosztályra jussak. A TV be van kapcsolva, és egy képet látok apámról, amint beszélget a tömegben, és a híradós azt mondja: Love kormányzó kampánya keményen odavág, és nagy tömegeket vonz.

Megállok és bámulom a hatalmas tömeget, amit a TV mutat, mielőtt a kamera apámra fókuszálna, aki azt kiabálja:

– Én veletek vagyok, soha sem nélkületek! – majd a U2-tól a Veled vagy nélküled című szám kezd el szólni.

20. Fejezet

Fordította: Isabelle

A telefonom csörögni kezd, lepillantok és látom, hogy Houston hív. Kinyomom, és kezeimet a tőlem balra lévő asztalra nyomom, rátámaszkodva. Félretéve azt a tényt, hogy kurvára fura a kampány zene, az apám egyáltalán nem kampányolt a támadásom idején. A parkolóban hallottam, vagy talán nem ott halottam ezt a zenét? Nincs köztes állapot ebben az esetben. Számít, és azért számít, mert az a poszter tegnap este a lakásban egy üzenet volt. Vagy Esernyős Ember azt akarja üzenni nekem, hogy a Társaság is érintve van, nem ez lenne az első eset, hogy ezt próbálja. Ebben az esetben Kane-nek igaza lehet. A gyilkos élvezi a játékot, és nem gondolja, hogy elég jó vagyok abban, hogy bárhogy is kitaláljam, mit mond nekem. Ebben az esetben, még mindig a Társaság embere, mint az apám is, aki amúgy is az arany tojást tojó tyúkjuk. Ez azt jelenti, hogy az apám biztonságban van. 

Vagy...

Nem a Társasághoz tartozik. Fenyegeti az apámat és én lefújtam a disznót az esten, ami semmi több nem volt, mint egy mód arra, hogy a gyilkos a figyelem középpontjába kerüljön, és hír legyen. Ha ez az egész arról szól, hogy leplezze az én és Kane gyilkosságait, elérve, hogy én is a hírekbe kerüljek, amint ezt a gyilkost üldözöm, úgy érződne, amit talán akarnának. De nem lehetek biztos abban, hogy erről van szó. Esernyős Ember szándékos üzenete visszahozni ennek a dalnak az emlékét.

És soha nem emlékeztem erre a dalra ahhoz az estéhez kapcsolódóan, egészen tegnap estig. Most, hogy tudom az apám tudott a támadásomról, az agyam gyorsan hozzá kötheti ezt a zenét. Ha ezt játssza a kampányúton, már korábban is hallhattam volna. Valószínűleg halottam is, de figyelembe véve az érzéseimet, ahogy a hivatalért harcol, kizártam, legalábbis részben. Becsukom a szememet és a múltba kényszerítem magam, vissza ahhoz az istenverte estéhez, vissza a pillanatba, amikor valaki elrabolt.

Megingok és valaki elkap, valaki nagy és erős. Ismeretlen.

– A ribanc bomba nő – mondja a férfi. – Egy jó dugás. 

– Állj – mondom. – Állj. Engedjen….

– A kibaszott telefonja újra csörög. 

Csörög a telefonom? Miért nem hallom, hogy csörög a telefonom? –Kane az – mondja egy másik férfi. – Vagy nem. Nő az? Elvesztem a pillanatot. Minden sötét és aztán egy kocsiban vagyok.

Kinyitom a szemem. Minden visszatér. Ki voltam ütve. Nem volt zene. Az apámhoz kapcsolódóan hallottam játszani. Ennek kell lennie. Hogy annak az estének a részéhez kapcsoltam, mert hozzá kötöttem, ami azt mutatja, hogy megoldatlan ügyeim vannak vele, amit valószínűleg tanácsadással kellene megoldanom. Vagy kurvára távol kellene maradnom tőle. A vállam ellazul. Az apám nincs veszélyben. Megkönnyebbülök, miután úgy döntök, hogy távol maradok tőle, talán valakinek logikátlannak tűnik, de jelenleg nincs időm egy temetésre. Minden a Társaságról szól, és emiatt érintve van a családunk. Megfontolom, hogy hívom Kane–t, de ez a téma veszélyes, figyelembe véve, ha lehallgatnak minket, így inkább írok. Az a dolog, amit meg akarsz oldani. A helyes probléma, amit meg kell oldani. 

Válasza: Kétségbe vontad, hogy tényleg az?

Válaszom: Valaki azt mondta nekem, a kételkedés jó. Kipróbáltam. Nekem nem működött. 

Válasza: Mit akarsz mondani, Lilah?

Azt hiszi, úgy értem, hogy a kapcsolatunk problémát jelent nekem. Válaszom: Jobban olyanná kell válnom, mint te.

Pillanatnyilag egyetért, ami nem a megszokott tőle. A jelvény a középúton tart minket. Ez egy jóváhagyás „a lőj először, kérdezz később” kijelentésére. Nem mintha ebbe az irányba akarnám terelni, de a bátyám igen. Most őt hívom. –Éppen azon voltam, hogy hívjalak. Mi a franc folyik ott? Houston azt mondja, hogy ez a sorozatgyilkos a megszállottad lett. 

– Beszélnünk kell, de nem telefonon, csak legyél benne biztos, hogy apa extra biztonságban van. 

– Apa? Be van zárva a rendezvényén feltűnt disznós jelenet óta. 

– Csak legyél benne biztos, hogy a bezártság tényleg bezártságot jelentsen. És legyél óvatos. 

– Mi az, amit nem mondasz el nekem? 

Nem kell a sötét sarokban elrejtőznie és azt tettetni, hogy nem tudja, többé mi folyik itt, de nem beszélhetek a Társaságról telefonon keresztül. – Ez a gyilkos, akivel most foglalkozom, gúnyolódik és megöli a családtagokat. 

– Tudom hogyan kell fegyvert használni, Lilah. És a disznó az esten tisztán láthatóvá tette, hogy apának extra biztonságra van szüksége. El van intézve.

Kinyitom a szám, hogy meséljek neki a poszterről, de a franc essen bele, közel áll apához. Apa része a Társaságnak. Talán valamit elkotyog apának és ezt nem kockáztathatom. Nem telefonon, amikor nem tudok a szemébe nézni. – Kedveli a mérgeket, Andrew. Legyél óvatos. Mennem kell. 

– Mi van azzal a beszéddel, amiről azt mondtad le kell rendeznünk? 

– Meglesz. Hamarosan. Csak nem most. 

– Lilah...

Leteszem és megfontolom, hogy újra írok Kane-nek, hogy biztos legyek abban, vannak emberei, akik a családomat védik. De megteszi. Tudom, hogy vannak és megteszi. Megbízom benne, hogy az érdekeimet tartja szem előtt és a legjobbak akarja. Jobban megbízom benne, mint jelen esetben a bátyámban, és ez tényleg szívás. A telefonom újra rezeg Houston hívásától. Elutasítom és az ajtó felé megyek, amikor az kinyílik és Nick lép be, az ingujja fel van tűrve, hogy mutogassa a tetoválását. Nick a flört és a játék embere, aki ott volt az első gyilkossági helyszínen és javasolta, hogy vigyek magammal esernyőt. – Lilah, kurva Love. 

– Nick – mondom, és amikor a telefonom csörög, ezúttal nem törődők azzal, hogy megnézzem a hívót. Tudom ki az, és válaszolok. – Az épületben vagyok. Próbáltam elérni magához. 

– Az épületben hol? – követeli Houston. Leteszem és Nick a kávéfőzőhöz megy. –Hallottam a rossz estéről tegnap este. – mondja. Elindulok az ajtóhoz, de megállok. –A helyszínen voltál? 

– Nem voltam szolgálatban – mondja. –Éppen időben érkeztem arra, hogy találkozzam a sajtóval az épület előtt ma reggel. Most hány halott van? 

– Túl sok. 

– Valami nyom? 

Ő, mint a menő fiús viselkedés és a kíváncsiság nem stimmel. Valójában a szart is ki akarja belőlem szedni. Felé fordulok. – Nem voltál szolgálatban tegnap este. Talán te voltál.

Felnevet. – Mondd ezt Viviannek. Ő egy szőke bombázó, aki ott dolgozik a...

–Add meg az elérhetőségét. 

Leteszi a kávéját. – Most komolyan beszélsz? 

– Mint egy őzre vadászó oroszlán – mondom. –És te lennél az őz. Add meg az elérhetőségét. – Kisétálok az ajtón, hátrahagyom, azzal az érzéssel, hogy a harcmezőn vagyok, éppen itt, most, a rendőrőrsön.

Talán mintha Esernyős Ember éppen itt lenne az orrom előtt.

21. fejezet

Fordította: Isabelle

 

Kevesebb, mint három perc alatt felérek a lépcsőn az emeletre, ahol Houston vár rám, de majdnem rám támad, amikor megérkezem.

– Az irodámba! – parancsolja.

Férfiak.

Ma.

Nagyon kiakasztanak.

Követem, bebizonyítva, hogy néha-néha engedelmes tudok lenni, mint most is, bár kétlem, hogy Kane egyetértene ezzel, de megteszem, jelen pillanatban leginkább azért, mert a kis ér Houston szemében többé már nem is olyan kicsi. Lehet, hogy megreped, és nekem van egészségügyi gyakorlatom. Egy kicsi. Nem sok. Tudok mentőt hívni. Először ő megy be az irodájába, és én is besétálok, majd becsukja az ajtót.

– Azon kívül, hogy ki akar rúgatni, miről beszélgetünk?

Szemöldökét ráncolja.

– Én megvédtem magát.

Nevetek.

– Milyen szép, kedves fiú maga.

Most ő is elkomorul.

– A sajtó megtudta az igazságot. A szó, hogy „sorozatgyilkos” hamarosan a címlapokon fog szerepelni.

– Oké – mondom.

Az az ér lüktet.

– Oké?– követeli. – Ez minden, amit mond, Love ügynök? Mert én többet vártam, mint egy kurva Oké.

– Először is, főnök, jó látni, hogy bővíti a szókincsét. Másodszor, megölt egy disznót, és felszolgálta az apám politikai összejövetelén. Figyelmet akar. Valószínűleg ő maga mondta el a sajtónak. Elértünk valamit a disznó farmon egyébként?

– Igen. A nagy semmit. Egy rakás disznó volt ott. Senki sem fogja észrevenni, vagy érdeklődni néhány disznó után, amit elloptak.

– Maga nem csak pár disznót nyúlt le. Megküzdött velük, birkózott velük, és megtöltötte őket.

– És ezt a sok disznó birkózási tapasztalatából tudja?

– Ha beleszámolja azt a néhány férfit, akit ismertem, akkor igen. És ha már itt tartunk, volt egy disznó egy halott ember ágyában. Valaki felsétált vele, mint egy kutyával? Jártuk már azon a környéken, és kerestünk valakit, aki látta, hogy a disznót úgy sétáltatták, mint egy kutyát?

– A disznókat tényleg úgy sétáltatják, mint a kutyákat, Lilah.

– De nem olyan óriási szőrös disznókat, mint ez, a Ma Valaki Belehugyozott a Gabonapelyhembe Uraság.

– Igen, Lilah. Maga volt.

– És ezt nemnek veszem. Senki nem ment ajtóról ajtóra, hogy a disznóról kérdezzen. Nem akarta megkockáztatni a rossz sajtót egy döglött disznó miatt egy ágyban?

– Maga csak a saját ügyére gondolt. Én meg egy egész városra.

– Valaki látta ezt.

– Letörölte az apja eseményét felvevő kamerákat – csattan fel. – Azt hiszi, nem tud megbirkózni néhány sertéstenyésztővel vagy egy lakóházzal?

Igaza van. Képes lenne rá. Igaza van, és már nem csodálkozom azon sem, hogy van pénze ilyen dolgokra. A Társaság áll mögötte. És a Társaság közel áll az apámhoz. Egy ötletem támad, és előveszem a telefonomat, írok egy SMS-t Tic Tac-nak: Szükségem van egy listára az apám kampányának politikai támogatóiról.

Houston telefonja egy üzenettel zümmög, amire rápillant és aztán rám.

– Morris őrmester van itt. Beszélni akar magával.

– Biztos vagyok benne, hogy akar. Tegyék be egy kihallgató szobába. Nekem találkoznom kell a csapattal.

– Mindannyian feldúltak Williams miatt. Ma nem tudják kezelni a szarságait.

– Ó, Jézusom, Houston. Eltekintve attól, hogy Williams egy káoszt csinált az első helyszínen, felültetett engem. Ő hívott be abba a sikátorba és egy ostoba csapdába. És igen, értem én, nekem több volt az esélyem a túlélésre, mint a fogadott testvérének, akiről kurvára tudnunk kellett volna, de ez egy másik téma. Ő nem képviselte a jelvényt, és még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy nincs ennél többről szó.

– És maga szerint van?

– Áh – mondom. – Értem. Ez a mi problémánk, ugye? Nem hiszi, hogy én képviselem a jelvényt.

Megdörzsöli az állát.

– Nem ezt mondtam.

– Az biztos, hogy eleget mondott. Mi a probléma, Houston? Én másképp végzem a munkámat, mint maga, tehát nem érdemlem meg a jelvényemet?

– Nem megyek bele ebbe a vitába, Love ügynök. Most nem. Nagyobb dolgokkal kell foglalkoznunk.

– Nagyobbakkal, mint a golyói, főnök, az biztos. Elmegyek mielőtt megpróbálnám megtalálni és kirángatni őket. Ami mindkettőnk számára kínos lehet, mivel olyan kibaszottul kicsik. – Az ajtó felé nyúlok.

– Ne dobja fel Williamst – figyelmeztet. – Azért jöttem ide, hogy kitakarítsam az osztályt. Nem lehet egy sorozatgyilkos és egy rossz zsaru a sajtóban egyszerre. Én is ott ülök a megbeszélésen.

– Megbeszélések– javítom ki. – Hivatalosan hallgatom meg őket Williams munkatársaiként. És biztos, hogy van ideje? Nem kellene a polgármester pelenkáját cserélnie?

– Csak ül a fenekén, és ott is marad. Kerüli a sajtót, és azt mondta, hogy hozzak neki valami „jót”, amit holnap mondhat, különben talál valakit, aki tud.

– A Patriots 6-0-ra áll. Most már van valami jó mondanivalója. Szánjon rá egy kis időt, mert ha bejön a megbeszéléseimre és túllépi a hatáskörét, gondjaink lesznek. – Kilépek az irodájából, és otthagyom, hogy próbálja visszanöveszteni a golyóit. Hacsak nem volt az egész színjáték.

Mi a fenéért érzem úgy, hogy színjáték volt, de mi célból?

Végigsétálok a folyosón, és belépek az üres irodába, amit korábban használtam, és leülök az íróasztal mögé. Azt mondanám, hogy túlságosan gyáva ahhoz, hogy Esernyős Ember legyen, de még így is eljutott a tetthelyre, túl gyorsan, mintha tudta volna, hogy ez fog történni. Ez felveti a kérdést, hogy a Társasággal van-e, és azért van itt, hogy a szemük és fülük legyen? A válaszom az, hogy talán. Ezért van az, hogy most már csak a szükséges információkat kapja meg, és nem többet. És ezért, bármennyire is vágyom rá, hogy visszamehessek a Purgatóriumba, egyre inkább úgy érzem, hogy minden válasz, amikre szükségem van, itt van, ebben az épületben, ami azt jelenti egy ideig még maradok.

Felállok és kilépek az irodából, épp időben, hogy lássam, ahogy Morris őrmester bemegy Williams nyomozó irodájába, és Roger is ott van vele.